A fapados légitársaságok megjelenésük óta nagy népszerűségre tettek szert, csak Európában 40 társaság működik. Londonban a napokban jelent meg 
egy kutatási eredmény, amely a fapadosokat rangsorolja. A legjobban az ausztrál Jetstar teljesített, a második Budapestre is közlekedő Air Berlin, a harmadik az easyJet lett.
Az első fapados repülőgép 1971-ben szállt fel Texasban. Azt már nagyimnak is sikerült elmagyaráznom, hogy a fapadosság nem azt jelenti, hogy ezeken a repülőgépen fából vannak az ülések. Hanem azt, hogy ezek a járatok kevésbé frekventált helyen lévő, másodlagos - ezért olcsóbb - repülőterek közt repülnek, online jegyfoglalási rendszert használnak, a papírjegyeket teljesen mellőzik, minimális fedélzeti szolgáltatást nyújtanak, és a repülőgépek szinte folyamatosan a levegőben vannak. A legtöbb fapados társaság egyetlen típusból állítja össze flottáját, hogy egyszerűsítsék a karbantartást, és hogy a kiképzési idő a lehető legkisebb legyen a személyzet számára, könnyen és rugalmasan lehessen őket beosztani a járatokra. De az engem is meglepett, hogy a rendszerint minimális ideig - lehetőleg legfeljebb 30 percig - a repülőtéren tartózkodó gépet a költségek további csökkentése érdekében maga a személyzet takarítja ki.
A fapadosok előretörési hullámán "lovagolnak" azok a repterek is, amelyek ugyan távolabb vannak a városközpontoktól, de olcsóbb kiszolgálást nyújtanak a légitársaságoknak.
A modell annyira sikeres, hogy ma már minden kontinensen működnek fapados társaságok, és a járatok 16 %-a fapados.
Sőt! Az origo cikkéből az is kiderül, hogy rövidesen tengeren túli járatokat is indítanak. A RyanAirnek már most is van London - Hong Kong járata.
Szerintem tehát csak az a kérdés, hogy a modell mennyire és hogyan adaptálható tengeren túlra is. Ha sikerül tartósan alacsonyabb árakon kínálni ugyanazokat az útvonalakat, akkor lehet, hogy már "hosszú távon" sem a zászlós légitársaságoknak áll a zászló.
